Mostanában elég nagy divatja van a „pajtában találtam letakarva” típusú antik autóknak, amelyeket egyre inkább meghagynak eredeti állapotukban és csak a feltétlenül szükséges felújításokat hajtják végre rajtuk. Ilyen ez a rendkívül ritka 1949-es Allard L-Type is.
Mindenekelőtt érdemes talán elmesélni, ki is volt a névadó Sydney Allard, annál is inkább, mert az autórajongókon kívül valószínűleg kevesen ismerik a nevét. Nos, az 1910-ben Londonban született férfi három fivérével együtt igazi autóbolond volt, ami az ő esetében egy viszonylag sikeres versenyzői és autóépítői karrierben nyilvánult meg.
Legnagyobb sikerét 1952-ben érte el, amikor megnyerte a Monte Carlo rallyt, de indult a Le Mans-i versenyen is. Már fiatal korától, még a II. világháború előtt mérnökként is dolgozott, sokat kísérletezett, és épített is (elsősorban versenyekre) autókat.
Noha nem ő volt az első, akinek eszébe jutott, hogy a bivalyerős amerikai motorokat könnyű európai karosszériába szerelje, alighanem ő csinálta a legjobban.
A világháború után a korábban csak egyedi modelleket gyártó Sydney Allard belevágott a sorozatgyártásba, ami még akkor is nagy lépés volt, ha ezek viszonylag kis számú sorozatok voltak.
Ennek ellenére az autógyártás mindig is mellékszál volt az életében a versenyezés mellett, de ezzel együtt is közel 2000 autót gyártott 1966-ban bekövetkezett halála előtt.
A most árverésre kerülő L-Type egy négyüléses túraautó, benne egy V8-cas Ford motorral. Összesen 191 darab készült belőle 1946 és 1949 között, és alig pár létezéséről tudnak – egyszóval igazi ritkaság.
Mivel az autóval sokat nem törődtek, a leendő tulajdonos eldöntheti, hogy megtartja-e a képen is látható formában, vagy felújíttatja, ami az aukciósház szakembere, Eric Minoff szerint „irigylésre méltó döntési szabadság”, persze mi mást is mondana.
Mivel az európai karosszériában amerikai motor dübörög, a Bonhams mind a két kontinensről számít érdeklődőkre a hétfői philadelphiai árverésen, ahol a végső leütési árat 40-50 ezer dollár (11,2 - 14 millió forint) közé teszik.
Ami minket illet, mi olyan nagyon nem restauráltatnánk az autót (nyilván a használhatóság határáig azért el kell vinni), lenyűgöző így is, de sajnos az a veszély nem fenyeget minket, hogy ilyen döntést kelljen meghoznunk.
(Fotók: bonhams.com)
Utolsó kommentek