Az olasz márka mára (hogy is fogalmazzunk finoman…) elég sokat veszített hajdani fényéből, és erre olyankor döbben rá leginkább az ember, amikor egy-egy árverésre előkerül egy régi szépség. Mint amilyen például a Lancia legdicsőségesebb korszakát idéző Aurelia.
Ha meg akarsz nevettetni egy olaszt, a legegyszerűbben úgy teheted meg, hogy megpróbálod kiejteni a Lancia nevet. Az olasztól eltérő bármilyen kiejtés akkora szentségtörésnek számít, mint capuccinót rendelni vacsora után.
Persze miután jól kinevette magát a kiejtéseden, valószínűleg azonnal sírdogálásba is kezd az olaszod, ha eszébe jut mi történt Olaszország, ha nem a világ egyik legnagyszerűbb autógyártójával.
Hiszen a Lancia ugyan még mindig létezik, de már csak az olasz piacra dolgozik, jórészt divatos kis városi autókat gyártva, ami mondjuk az autós megfelelője azoknak a vacak kis műanyag óráknak, amelyeket bármelyik reptéren beszerezhetsz.
Az autógyár lecsúszása hosszú ideig tartott, még a 20. század közepén is nagyszerű kocsikat gyártott. Sokféle típusa tarthat számot a legjobb címkére, de mindannyiuk közül az Aurelia az örök favorit.
Az Aurelia 1950-ben született, igazán innovatív darab volt, komoly mérnöki teljesítmény, mást ne mondjunk, ebbe a típusba szereltek először V6-os motort, amit a Ferrari például csak évekkel később vezetett be.
Az Aurelia nagyon sikeres volt a versenypályákon is. Megnyerte osztályában a La Mans-i 24 órás versenyt, de olyan is volt, hogy az első három helyet behúzta a legendás Targa Florio utcai versenyen. Kifogástalan az úttartása, és mind a kabrió, mind a szedán, mind a kétajtós kupé változatban hihetetlenül jól néz ki.
A Lanciát 1906-ban alapították és most a testvérvállalat, a Fiat kegyelemkenyerén él, kevés remény van a csodálatos megújulására. De az olyan autók, mint például ez az Aurelia, dicsőségesen őrzik a régi nagyság emlékét.
Nem csoda, hogy az ötvenes évek Lancia Aurelia B20-asáért bőven 100 ezer euró felett kell fizetni egy-egy aukción.
(Fotó: artcurial.com)
Utolsó kommentek